– Mindent elhiszek, de ezt nem – mondta Pálóczi.
– Pedig így van. Tudom, hogy van ott egy szeretője. Apádnak furcsa szokásai és még furcsább rögeszméi vannak. Most, például, a fejébe vette, hogy bigámiában fog élni. Elolvastam a leveleket, amelyeket attól a nőtől kapott.
Íme, a tragédia! Csak hát apja szökésében annyi tragikus motívum sem volt, mint egy csirke nyakának az elnyisszantásában. És anyja sem roppant össze, hanem várt. Várt egy hétig, két hétig, másfél hónapig. Apja pedig beváltotta az ígéretét, hogy minden szombaton hazajön, s elújságolta, hogy nagy becsben tartják a lapnál, és fontos feladatokkal bízzák meg. Amikor Pálóczi anyja ravaszul megjegyezte egyszer, hogy büszke lenne, ha látná végre a nevét egy újságcikk alatt, apja kissé bonyolult, de azért logikus magyarázattal vá
