16– A vasútállomás? – kérdezem, amint Charlie beáll egy üres helyre a parkolóban.
Megpróbálok nem túl csalódottnak tűnni, bár nem tudom, mi egyébre számítottam.
– Lehet, hogy tudod, hol vagyunk, de azt tudod-e, hogy miért vagyunk itt? – kérdezi, miközben a kezemnél fogva maga után húz.
Megrázom a fejemet.
– Nem, de remélem, nem akarod, hogy kiálljak a peronra gitározni. Nem emlékszel, milyen gáz volt múltkor?
Charlie felnevet.
– Hogyan is tudnám elfeledni, hogy a macskád temetése miatt hagytál ott? Egyébként ezen a helyen találkoztunk először.
Igaza van. Érzem, ahogyan elszáll a csalódottságom.
Rövidesen Fred apró ablaka elé érünk. Két jegy várakozik ott ránk.
– Azt hiszem, ezek a tiétek – mondja Fred vigyorogva.
Charlie-ról Fredre pillantok, majd vissza Charlie-ra.
– Hová megyü
