17A vonatút visszafelé eseménytelen, mégis csodálatos, mert hogy egész idő alatt csókolózunk Charlie-val. Rajtunk kívül senki sincs a kocsiban, senki sem bámul bennünket, és ezt alaposan ki is használjuk.
Amikor visszaérünk Purdue-ba – ami Seattle után még apróbbnak tűnik számomra –, nem akarom, hogy máris véget érjen az éjszaka. Ígéretemhez híven küldök apának egy SMS-t:
Purdue-ban vagyunk. Hamarosan otthon leszek.
Jól sikerült az este? – írja vissza.
A lehető legjobban.
Maradj, ameddig csak akarsz, Mogyoró. Igazad van, többé már nem vagy gyerek. Megbízom benned, tudsz te vigyázni magadra. Charlie igazán szerencsés fickó.
Köszi – válaszolom, miközben örömkönnyek futják el a szememet.
El sem tudod képzelni, mennyit jelent ez nekem.
Beszállunk Charlie furgonjába, azután elindulunk.
