4Fredet a szokásos helyén találom: apró irodájában üldögél az állomás jegypénztárának ablakában. Egyike az apám legrégebbi barátainak. Egyrészt, mert ezer éve ismerik egymást, másrészt meg az életkoruk miatt. Valaha szomszédok voltak, és Fred időnként vigyázott az apámra. Mondhatom, nagyszerű történetei vannak arról, milyen vásott kiskölyök is volt apu.
Integetek Frednek, hogy felfigyeljen rám.
– Hahó, Fred!
Felnéz, borzas, hófehér haja ragyog a hold fényében.
– A végzős gimnazista! Már vártam, mikor jössz ki végre.
Az üres peron felé intek.
– A hálás közönségemhez?
Fred jót nevet a viccemen, pedig már évek óta rendszeresen elsütöm. Így szoktunk mi kedélyeskedni egymással. Aztán a pillantása a pazar régi-új hangszeremre téved, amely határozottan különbözik a korábbitól. Arcán olyan
