– Minden oké? – kérdem, megvakarva a borostámat.
– Ja. Csak eléggé őrültekháza volt ma. Kivagyok – mondja, és a tarkóját masszírozza.
– Őrültekháza? – vonom fel a szemöldököm. Mégis miféle őrület történhet egy fogászati rendelőben?
– Két vészhelyzet is volt – vonja meg a vállát.
– Oké – intem le. – Ne részletezd, vagy te leszel a harmadik.
Felröhög, és alaposan meghúzza a sört.
– És te?
– Dettó. Őrültek háza. Ráadásul az új étlap is kicseszés.
– Nem voltál itt, amikor Collin, összeállította, úgyhogy ne panaszkodj!
– Nem panaszkodom – dörmögöm. – Csak kell egy kis idő, míg belerázódom a rutinba.
– Elszoktál a melótól fél év alatt, mi, tesó – lök oldalba röhögve. – Nem is csodálom, ennyi szabadság után.
– Én többet melóztam, mint ti együttvéve – horkanok fel, mert ami a dolog test
