– Akarod, hogy… – kezdi, az arcom elé tartva a szempillaspirált és a szemceruzát.
– Hagyjuk a fenébe! – legyintek. A legkisebb gondom most az, hogy ki van-e sminkelve az arcom vagy sem. – Fontosabb, hogy gyorsan vegyünk pár alibi cuccot.
Nyílik az ajtó, és mind a ketten meredten hallgatjuk, ahogy egy páran bejönnek a helyiségbe. Selina beteszi a férfiruhákat a táskájába, és csendben várunk, míg azt nem halljuk, hogy a kintiek mindegyike bement egy fülkébe. Ekkor Selina kinyitja az ajtót, kikémlel, majd int nekem is, hogy kövessem. Az első lépéseket még mindig úgy teszem meg, mint aki tilosban jár. Csak mire elérünk az ajtóhoz, fogom fel, hogy már nincs mitől tartani, hiszen megint saját magam vagyok, és teljesen oké, hogy a női WC-ből jövök kifelé. Mély lélegzetet veszek, belekarolok a b
