Összeszedem magam, és valamivel nyugodtabb tempóban megyek tovább, hogy egy taxit keressek. Egy utcai árus szólít meg, valószínűleg a helyi, urdu nyelven, mert egy kukkot sem értek belőle. Valami fura, számomra ismeretlen ételt kínálgat, de amikor megvonom a vállam, tört angolul próbálkozik újra. Tudom, hogy ennem kéne valamit, de nincs bátorságom pont most kipróbálni olyasmit, amiről ránézésre még csak azt sem tudom megállapítani, hogy hús, növény vagy édesség. Egy hasmenés a legutolsó, amire most szükségem van, ezért inkább betartom a biztonsági szabályt, és majd egy boltban veszek valami előre csomagoltat. Sietve tovább megyek, és ahogy egyre nagyobb lesz körülöttem az embertömeg, kezdem kellemetlenül érezni magam. A biztonság kedvéért előre, a hasamhoz veszem a hátizsákomat, és úgy öle
