– Nem nőként utaznék.
– Mi? – suttogja elképedten és újra körbepillant, nem hall-e bennünket valaki. – Neked teljesen elment az eszed.
– A múltkori kis kiruccanásunk óta van némi gyakorlatom benne, miként viselkedjek férfiként, és igazad van, sokkal nagyobb biztonságban lennék, ha thobe-t hordanék. Legalábbis, amíg a félszigetet el nem hagyom.
– A… a félszigetet? – nyel egy hatalmasakat, és legyezni kezdi magát a desszert menüvel. Látom, hagynom kell egy kis időt neki, hogy megeméssze az információt. – Amina, ez őrültség, ezt… ezt nem teheted. Ez öngyilkosság – dadogja, de ahogy a tekintetünk egymásba fonódik, a hangja egyre erőtlenebb lesz. Végül már csak a fejét ingatja, és mélyet sóhajtva letöröl egy könnycseppet a szeme sarkában.
– Alaposan átgondoltam, Selina. Hidd el, ha lenne má
