50. fejezetLe sem szálltak, amíg újból sötétség nem borult rájuk, és elő nem bukkantak felettük a csillagok. Torwin még ekkor is zaklatottnak tűnt, amiért meg kell állniuk. Legszívesebben pihenő nélkül Bozótföldére repült volna, el a borzalmaktól, pedig a kimerültség az arcára volt írva – lerítt a nyúzottságáról és a karikás szeméről, és tisztán látszott görnyedt tartásán is, miközben elfogyasztották a dióból meg szikkadt kenyérből álló vacsorájukat.
Miközben Asha a szkrált figyelte, Árnyékra gondolt. Torwin nyilván látta, ahogy Jarek a halálos csapást mérte a sárkányra, és nyilván érezte a pillanatot, amikor Árnyékból elszállt az élet. És nyilván még most is érezte piszkosvörös hátasa fájó hiányát.
Ashának fogalma sem volt, hogyan enyhíthetné a fiú bánatát. Azt sem tudta, hogy lehetsége
