33. fejezetAmikor Asha felébredt, arca egy csontos vállon nyugodott. Torwin éppen kivonta a karját a lány szorításából, Árnyék pedig fészkelődött alattuk, türelmesen várva, hogy lovasai leszálljanak.
Egy kiszögellésen landoltak egy mély szurdok közelében. Bármerre néztek, a Vég övezte őket, a csillagfényben csak a körülöttük kígyózó hegygerincek sziluettjét látták. Asha a szemét meresztgette abba az irányba, ahol Firgaard terülhetett el valahol a távolban, ám olyan messze és olyan magasan voltak, hogy még a város falait sem tudta kivenni.
A hegyoldalban sűrű, bozótos erdő terült el.
Elsőnek Torwin szállt le, könnyedén lecsúszott Árnyék oldalán. Asha átlendítette a lábát a bestián, hogy követhesse, a fiú pedig felé fordult, és lesegítette. Megfogta az iskari derekát, és leemelte a földre
