44. fejezetAmint eléjük tárult a hold halvány fényét visszatükröző tó, Asha meglátta az égésnyomokat a parton. Nyilvánvalóan nagy tűz volt itt. Torwin sátra romokban hevert, de nem ez volt a legrosszabb.
Kozu leszállt a füstölgő sátornál, Asha pedig leugrott a hátáról. Safire is lemászott a sárkányról, és mindketten a sötétségben mozdulatlanul heverő alakra meredtek.
– Árnyék? – szólt Asha halkan.
A lény nem moccant.
Safire az Őssárkány mellett maradt, amíg az iskari közelebb ment Torwin hátasához. Asha vérbe lépett. Belepte körülötte a földet, nyilván mély sebből patakzott ki. A piszkosvörös sárkány összegömbölyödve hevert, a szeme csukva volt.
– Árnyék? – kérdezte Asha cérnavékony hangon.
A fakó szempár lassan nyílt ki, ám csupán félig. Asha felsóhajtott.
– Jaj, Árnyék…
Térdre ro
