A sárkány bágyadt, félig lehunyt szemmel figyelte őt, miközben lehúzta az ujjáról a csontgyűrűt. Asha felkelt a földről, és a patakhoz lépett.
– Ha vigyázol a sárkányra, megígérem, hogy elrepítelek, ahová csak akarod… miután megöltem Kozut.
Torwin felnézett. Vízcseppek gyűltek össze a szempilláján, csöpögtek a hajáról. Asha meghökkent a látványtól, ahogy a fiú szinte… tündökölt a napfényben.
Amikor rádöbbent, hogy bámulja a rabszolgát, Asha a kezébe nyomta a gyűrűt.
– Nesze!
A fiú elvette tőle az ékszert, felcsúsztatta a kisujjára, és az iskari arcát fürkészte. Amikor a szkrál szája sarka az egyik oldalon alig észrevehetően fölfelé görbült, Asha érezte, hogy oldódik a saját feszültsége is. Bármi nyomasztotta Torwint, végre elmúlt, és csak némi játékosság maradt utána.
És ekkor, mielő
