23. fejezetAsha elmondott egy mesét, hogy magához édesgesse a sárkányt, azután még egyet, hogy megnyugtassa, miközben kitisztította a szárnya sebét, majd egy harmadikat is, mialatt a szkrál összeöltötte a szakadást a finom hártyán. Miután kiáradt a lányból egy-egy történet, a sárkány mindig egy újabbat öntött bele. Asha segítségével az állat meséi egyre érthetőbbé váltak, minden alkalommal egyre tisztábban, egyre rendezettebben közvetítette a históriákat.
– Jó fiú – mondta a drakszor, miután végeztek, majd megvakargatta a bestia állát.
A rabszolga – aki egy félkész dallamot dúdolgatott, mialatt összevarrta a sebet – felnézett rájuk, és elmosolyodott.
Mire befoltozták a sárkány szárnyát, és visszarepültek a tisztásra, már jócskán lemenőben volt a nap. Asha megkereste a lantot, amit elejt
