16. fejezetAsha elvitte az unokatestvérét Daxhoz. Miközben Safire elmesélte, mi történt, Dax némán állt előttük, és mozdulatlanul hallgatta a lányt. Barna szeme egyre jobban elkomorult, arca elfelhősödött.
Roa nem volt vele.
Helyes, gondolta Asha. Remélte, hogy a bátyja észhez tért, és többet nem engedi a bozótföldieket a király közelébe.
Asha Daxra bízta Safire-t, megfente ékköves bárdját, és várta, hogy lemenjen a nap. Csakis a sötétség leple alatt lehetett esélye arra, hogy ne lássák meg Jarek katonái. Abban a pillanatban, hogy az aranyszínű gömböt elnyelte a hegyvonulat, a lány kimászott boltíves ablakán, feldobta a sisakját a tetőre, és ő maga is fellendült utána.
A tetőkön keresztül eljutott a palota gyümölcsöskertjéhez, amelyben alkonyat után már nem volt senki. A virágzó fák éd
