2014DAVID
JANUÁR 14.
Hajnali egykor a fürdőszoba tükrében néztem a sebes, lefehéredett arcomat, mint életem során már annyiszor. Néha már azt hittem, hogy egyszer vége szakad a sorozatnak. Volt, hogy hosszú évek is elteltek verések, verekedések és tényleges erőszak nélkül. De aztán mindig visszaszivárgott az életembe, mint a mocsok, amit a lassú eső lemos a házak tetejéről.
Újra úrrá lett rajtam az elkeseredés. Három hónap volt a gyerekem születéséig, de az anyám továbbra is uralta azt a házat és a gondolataimat.
Aludni akartam, de csak nyugtalanul forgolódtam, miközben a szívem a torkomban lüktetett. Gondoltam rá, hogy felhívom Sullivant, elmondom neki, mi történt, de tudtam, hogy hiába. A földön ülve cigiztem a fürdőszobában. A hideg járólap kijózanítóan hatott rám. Az ablakokat tárv
