2014DAVID
JANUÁR 15.
Álmomban messze jártam.
Chris a földön ülve olvasta a történelemkönyvét, miközben én grafitceruzával igyekeztem megalkotni a világ legtökösebb farkasemberét. Már a harmadik papírt gyűrtem galacsinná, és mindig úgy alakítottam, hogy eltaláljam a bátyám fejét, aki először dühös pillantással nézett rám, majd a harmadik csomónál megragadta a mellette heverő papírt, és az arcomhoz vágta.
– Tanulnom kell, David! – mondta, de egyáltalán nem tűnt dühösnek. Sőt, egyetlen mozdulattal az ágyon termett, és tizenöt évesként pillanatok alatt lebirkózott engem, mire sikítva nevetni kezdtem. Esélyem sem volt a két évnyi előnyével szemben.
Chris hirtelen abbahagyta a csiklandozásomat. Összerezzent a külső zajokra, és azonnal a szája elé tette az ujját.
– Anya lehet, hogy alszik.
