2014DAVID
ÁPRILIS 4.
Végignéztem a gyerekkori házunk utcáján. A fák lassan éledeztek a hosszú tél után, megjelentek a rügyek, amelyekben már benne rejlett az igazi tavasz ígérete. Belegondoltam, hányszor követtem figyelemmel itt az évszakok váltakozását. A hatalmas fák átalakulása ingaként ivódott bele a könyveimbe.
Erősen szorítottam a kezemben az eladó táblát. A gyerekkori házam szinte szemrehányóan nézett rám. Úgy éreztem magam, mint egy Stochkholm-szindrómás. Betegesen kötődtem azokhoz az ablakokhoz és a sárgára mázolt házhoz, ami éveken keresztül a börtönöm volt. A borzalmakkal viszont összekeveredtek a jó emlékek: a délutáni baseballok, a tető, ahová kifeküdtünk a nyári éjszakákon, a kerti juharfa, ahonnan egyszer úgy leestem, hogy meg kellett röntgenezni a karom. Ebben a házban l
