2013DAVID
A pisztoly hűvösen pihent az ölemben. Hallgattam a fülemben lüktető szívemet, miközben befogadtam gyerekkori szobám minden szegletének látványát. Szenvedéseim szemtanúja volt az összes bútor. Láttam magamat összekucorodva az ágyamon, ahol vártam, hogy a fájdalomrózsák lassan kinyíljanak, majd összecsukódjanak a hátam felületén. Láttam Christ, ahogy az ágyam előtti apró szőnyegen kucorodott össze egy vastag pléd alatt.
Groteszkül hatott, de abban a percben úgy éreztem, az volt a boldogság. Mindenemet odaadtam volna, ha visszamehettem volna az időben, és gyerekként, szétvert háttal fekhettem volna újra a testvérem mellett.
Nem haragudtam már senkire. Elfogyott belőlem a düh. Pedig addig mindenkire mérgezően dühös voltam. Apámra, amiért képtelen volt elvinni ebből a borzalomból.
