2013DAVID
OKTÓBER 31.
Kellemesen langyos, napsütéses idő volt a harmincnegyedik születésnapomon, amikor kiengedtek a kórházból. Annyi nyugtatót tömtek belém, hogy a világ úgy festett, mintha egy homályosított ablak mögül nézném. Az orvos stimuláns gyógyszereket is adott, hogy lassan csökkenthessem a szervezetemben a drog mennyiségét. Ettől függetlenül tudtam, hogy hamarosan jön a pokol. Ahogy az erős kórházi szerek kipárolognak, az elnyomott démonok egyszerűen életre kelnek.
Születésnapi ajándékként Amy először a régi házunkhoz vitt. Fel kellett vennünk a maradék holmimat, mielőtt végleg elhagyjuk a helyet. Örültem neki, hogy az érzéseim kémiai anyagokkal voltak visszafogva, különben valószínűleg szétfeszültem volna belülről.
Amy óvatosan lefékezett a ház előtt, megszorította a kezemet
