2012DAVID
JÚLIUS 29.
Csörögve tettem le a kocsim kulcsát Chris makulátlan konyhájának márványpultjára. Melléraktam a hatos csomag sört, aminek a javát én magam készültem meginni az este. Végigfutattam az ujjam az izzadt hajamon, majd azonnal a bátyámat kezdtem szólítgatni.
– Chris! – visszhangzott végig a nevem az üresnek tűnő lakásban. Saját kulccsal jöttem be, ez volt nálunk a módi.
Pár percig csak végignéztem a patyolattiszta nappalin, és hallgattam odakint a New York-i utca zaját. Levetettem a cipőmet, majd fintorogva a cipőtartóra tettem.
– Helló! – nyújtózott ki Chris, amikor előjött a szobájából. Melegítőt viselt. Nyugodt, szombati nap volt. Akkor találkoztunk utoljára.
– Már azt hittem, nem is vagy itthon. Kurva meleg van kint! A dugóról nem is beszélve. Már körülbelül ezersz
