2013DAVID
NOVEMBER 5.
Zihálva, nedvesre izzadt pólóban ébredtem valamelyik rémképből. Fogalmam sem volt, hány óra van, de a vágy azonnal a gyomromba tépett, mint a csillapíthatatlan éhség.
Amy éppen feljött az emeletre: köntöst viselt, haját a feje tetején fogta össze, mintha fürdeni készült volna.
– Ébren vagy? – Ült azonnal az ágy mellé, és szó nélkül a meleg kezébe vette a csuklómat, hogy megnézze a pulzusomat. – Hogy vagy? A szíved erősen, egyenletesen ver, és nem is olyan borzalmasan gyors.
– Minden izmom fáj – szólaltam meg, majd azonnal köhögni kezdtem a kiszáradt torkom miatt. – Nagyon szarokat álmodom.
Amy azonnal a kezembe nyomott egy vizespalackot.
– Innod kell meg enned. Tudnál enni valamit? Bethany nem erőlteti eléggé.
– Amy? – kérdeztem remegő hangon. – El fog ez múln
