2013DAVID
NOVEMBER 7.
Kiszáradt, poshadt ízű szájjal ébredtem. A szoba forgott, mintha életem egyik legrosszabb másnaposságát fogtam volna ki. Csak valami cukrosat akartam inni, de senki sem volt a világos szobában. Ránéztem a telefonomra: délután két óra volt. Fel sem tudtam idézni azt a napot, amikor legutóbb ebben az emberi időpontban ébren voltam.
Kétszer kapaszkodtam meg lefelé menet, majd amikor meghallottam Amy hangját, azonnal leültem a lépcsőre. Bethanyval beszélgetett, és a hangjába elkeseredés vegyült.
– Néha úgy érzem, nem bírom tovább.
– Szerintem szépen halad David.
– Biztosan halad, de már teljesen kimerültnek érzem magam. Félek attól, hogy nem lesz tartós. Nagyon szeretném, hogyha elmenne egy NA-ülésre. Mintha folyamatosan vékony jégen táncolnánk. Éjszaka is felkelt,
