2013DAVID
NOVEMBER 8.
Eltűnt az este. Kevés emlékem maradt belőle, de annyi biztos, hogy egy tizenhat éves fiú vitt haza Amyhez. Én képtelen lettem volna hazajutni, annyira leittam magam. Ennek ellenére győzelemnek tekintettem az esetet – mindaddig, amíg nem szembesültem Amy arckifejezésével, ami kijózanítóan hatott.
Hajnali két óra volt. Amy farmert és egy vastag pulcsit viselt. Sejtettem, hogy egy pillanatra sem feküdt le aludni. Az arca fáradtnak és meggyötörtnek tűnt, a szeme kicsit megduzzadt, mintha sírt volna.
Karommal a falnak támasztottam a testemet, de Amy nem nézett rám. Ehelyett Justin felé fordította a tekintetét.
– Legyél őszinte velem! Mennyi kokainnal számolhatok a szervezetében?
A szívem hevesen dübörögni kezdett. Nem dühös voltam, inkább szomorú, lemondó. Fájt a jog
