2013DAVID
NOVEMBER 15.
A nappali kanapéján olvastam, és hallgattam a november végi szelet, ami Glens Fallsban sokszor olyan metsző volt, hogy áthatolt a legvastagabb télikabáton is. A laptopom a dohányzóasztalon pihent, a fél évvel ezelőtt elkezdett regényem nézett vissza rám. A kurzor ütemesen villogott, hívogatott, mégis le voltam bénulva. A könnyed írás eltávolodott, lehetetlennek tűnt. A szavak bent ragadtak, a fantáziavilágom kútja elapadt, mintha nem is létezett volna.
Fájt az elvesztése. Ráadásul rettegtem, hogy ez az állapot örökké fog tartani. Nem a pénz miatt, nem a munka miatt, hanem azért, mert ez tartott egyben. Amikor írtam, akkor átalakítottam a fájdalmamat valami elfogadhatóvá, valami emészthetővé, ami még másokat is szórakoztatott. Úgy éreztem, ha ezt nem kapom vissza,
