2013DAVID
NOVEMBER 22.
Megpróbáltam megfogadni Arthur tanácsát. Kikapcsoltam a tévét, csináltam magamnak egy kávét, és leültem az emeleti szobába az íróasztalhoz. „Az amatőr az ihletre vár. A profik dolgozni mennek” – mondja Stephen King. Ehhez tartottam magam.
Az első tíz percben előszedtem a jegyzeteimet, bukóra nyitottam az ablakot, és hagytam, hogy a hűs novemberi levegő elárassza a szobát. Éppen egy különös templomról írtam regényt, amelynek harangja misztikus körülmények között minden hajnal háromkor kongani kezdett a kisvárosban. Ez még nem is lett volna baj, ha az emberek nem kezdenek el sorra megőrülni. Volt már harminc oldalam, persze annál kevesebb jegyzetem, mert nem voltam egy jegyzetpárti író. Haladtam az élménnyel, imádtam, amikor meglepett az irományom.
Becsuktam a kéto
