2013DAVID
NOVEMBER 28.
A testvérem gardróbszekrénye előtt álltam már legalább tíz egész perce. Hallgattam, ahogy az óra ütemesen halad előre a hálószobában. Az illat annyira fájdalmasan ismerős volt, hogy összeszorult a torkom. Csak néztem a fekete, szürke, kékes öltönyök és az ingek hadát, és ledermedtem. Majdnem másfél év telt el, de akkor is a földbe gyökerezett a lábam. Mintha kiszakítanám a testvérem jelenlétét, ha elviszem innen a holmiját.
Éppen végigsimítottam a kezemmel a tökéletesen elrendezett ruhákon, amikor Amy belépett a helyiségbe. A haját szorosan hátrafogta, kezében törlőrongyot szorongatott.
– Muszáj kiadni ezt a lakást? – kérdezte sóhajtva. – Amióta a konyhában takarítok, folyamatosan bőgök.
A lakás kiadása az én ötletem volt. Képtelen lettem volna eladni, de úgy ér
