2013DAVID
OKTÓBER 5.
Csend honolt az egész házban, csupán a hatalmas juharfa ága ütögette ütemesen az ablakomat. Van, ami nem változik az idők folyamán. A kezemre könyökölve néztem ki a sötétségbe, a szívem dobogását a fülemben hallottam.
Megdörzsöltem az arcomat, majd testvérem eltökélt szemébe néztem, amely kimerevedett a monitoron. Sohasem hittem volna, hogy hallani fogom ezt a fajta mély elkeseredést a hangjában. A szobája felé vettem az irányt. Az utcai lámpák fénye csak fokozta a narancssárga félhomályt a halott helyiségben.
Felkapcsoltam a lámpát, és törökülésben leültem a földre Chris íróasztala mellé, amelynek kinyitottam oldalsó ajtaját. Talán ez volt az egyetlen hely a szobában, ahol még nem kutakodtam. Egy kupac jogi könyvet találtam, mögöttük középiskolai tankönyveket. Hal
