2013DAVID
OKTÓBER 6.
Hé! – rázta meg a vállamat egy erősen belém markoló kéz.
Mielőtt kinyitottam volna a szemem, megcsapott az alkoholbűzös lehelet. Óvatosan megnyaltam a számat, amikor az első pofon elérte az arcomat.
Kipattant a szemem, és azonnal megpillantottam Jeff alakját, aki mellettem állt a sötét szobában. Komikus látványt nyújtott. Kigombolt, mintás ingben és egy hosszú alsónadrágban támaszkodott az asztalomnak. Éles, mély röhögése betöltötte a szobát.
– Öcskös, öcskös… Te aztán nagyon odavagy az anyagtól, mi? Csak anyád meg ne tudja, mert akkor a szart is kiveri belőled!
– Anyám nem csinálhat velem semmit – mondtam fojtott hangon.
– De én annál inkább.
Jeff megragadta a karomat, majd hátracsavarta a szék kemény karfájához, mire felnyögtem. A fájdalom végigcikázott a ger
