2007CHRIS
NOVEMBER 10.
Meglepő módon Chris egy vastag, kapucnis pulóverben ült a rendelőben. Emlékeztem erre a felsőre, a newburghi szekrényemben pihent. Az enyém volt.
– Kérdeznem sem kell, hogy szakítottatok-e Amyvel, egyszerűen az arcodra van írva. Fogytál is, Chris?
Chris felsóhajtott, majd halványan elmosolyodott. A hangulat hirtelen barátivá változott a rendelőben, mintha a bátyám nem is dr. Sullivan páciense lett volna.
– Szakítottunk, igen. Nem tudom, hogy fogytam-e, bár étvágyam nem igazán van. Másfél hete pakolt ki a lakásból.
– És ő hogy van? Hogy fogadta?
– Rosszul. Azóta is minden nap beszélünk. Most a nagyszüleinél lakik, és minden nap leírja, hogy mennyire rosszul érzi magát nélkülem.
– Szerinted reménykedik abban, hogy helyre tudjátok hozni?
Chris bólintott, majd m
