2011CHRIS
NOVEMBER 4.
Dr. Sullivan meghatottan nézett a testvéremre, aki aznap drága öltönyben és kissé meglazított nyakkendőben ült a párnákkal körberakott széken. Szorongás lopakodott a gyomromba, ahogy megláttam, annyira hasonlított arra az önmagára, akivel utoljára találkoztam.
– Annyira régen láttalak, Christopher! – kezdett bele dr. Sullivan. – Örülök, hogy pár havonta váltunk e-maileket, nagyon érdekel az életed alakulása. Ma miért jöttél el?
– Hát – mosolyodott el szomorúan Chris –, igazából nem annyira jókedvből.
– Sajnos sejtettem. Mi történt?
– A helyzet hasonló, mint eddig. Egy menő cégnél dolgozom, az öcsémmel rendben vannak a dolgok, továbbra is egyedül élek és továbbra is vannak rémálmaim, de az utóbbi időben újra felerősödött a disszociáció. Igazából kissé ijesztő mér
