2012CHRIS
MÁRCIUS 11.
Chris megköszörülte a torkát. Öltönyben ült a rendelőben, próbált elhelyezkedni a fotelben.
– Tudom, hogy régen voltam – dörzsölte meg az arcát. – A gyógyszerek sokat segítettek, nem volt veszélyes a helyzet, sőt a vágást is abbahagytam.
– Ennek határozottan örülök, Christopher. De úgy érzem, hogy valami mégis errefelé hozott.
– Hát igen – mosolyodott el. – Nagyon furcsa dolog történt velem. Elmentem Glens Fallsba, ahogy javasoltad még az év végén. Gondoltam, beszélgetek egy kicsit anyával. Úgy sikerült, ahogy mindig. Sehogy.
– Megint ivott?
– Persze – bólogatott Chris. – Sőt, megint elővette a csábító szerepét. Újra elmondta, hogy olyan vagyok, mint apám. Tényleg hasonlítok rá, igazából egyre jobban. Ott is aludtam Fallsban. David szobájában. Valahogy ott sokk
