2001CHRIS
FEBRUÁR 23.
Chris összefonta a kezét maga előtt. A térdére támaszkodott, úgy nézett dr. Sullivanre. Hosszú, kapucnis pulóvert és farmert viselt. A pszichiáteren vastag garbó és szürke nadrág volt. Hosszasan kevergette a teát, amit a testvéremnek is kikészített.
– Eléggé ránk ijesztettél a kórházzal. Rám is, de valószínűleg Amyre még jobban.
– Igen, tudom – sóhajtott fel Chris.
– Most hogy vagy?
– Napok óta nagyon fáradt vagyok, szinte képtelen vagyok bármit csinálni. Amy sürög-forog körülöttem, főz meg filmeket keres. De én leginkább csak aludnék. Azt hiszem, túl sok a gyógyszer.
– Tudod, hogy ez most csak szükséges rossz, ugye?
– Tudom. Csak egy kicsit úgy érzem, mintha azért akarna mindenki letompítani, hogy ne csináljak hülyeségeket.
– Milyen hülyeségekre gondolsz?
C
