2013DAVID
SZEPTEMBER 29.
Hangos koppanást hallottam, lenyomtam a szünet gombot. Megfordult velem a szoba, ahogy hirtelen hátranéztem az ajtó felé. Anyám alakját láttam egy vörös selyemköntösben, szőke haja hullámosan omlott a vállára. A gyomrom erős görcsbe rándult, nemeket motyogtam magam elé, majd visszanéztem az asztalom sötétbarna felületére, ahol egy csík kokain virított a régi bankkártyám mellett.
Ahogy újra az ajtó felé pillantottam, már nem állt ott senki. A képzeletem újabb gonosz játékot játszott velem. Folytatni akartam a lejátszást, ám akkor újabb hangokat halottam, amiket már nem az elmém alkotott.
– Christopher! – hallottam a fojtott kiáltást a távolból.
Lendületesen felkeltem az asztaltól, a szék majdnem hátraesett mögöttem. Éppen kezdett beütni az anyag, ahogy elindult
