2013DAVID
SZEPTEMBER 30.
Hajnali háromkor Amyék rendezett háza előtt álltam, és másodjára csöngettem végig a számát, mire álmos hangon beleszólt.
– David, mi a baj?
„Mi a baj?” – nálunk csak így lehetett kezdeni a beszélgetést. Mindig volt baj, aznap is, ahogy ott álltam a juharfák árnyékában egy melegítőfelsőben, ami igencsak vékonynak bizonyult az éjszakára.
– Felmehetek? Itt vagyok a házatok előtt.
– Kinyitom az ajtót – válaszolta azonnal.
Amy pár percen belül az ajtó előtt termett. Szorosan fonta össze magán egyik vastag köntösét, és pillanatokon belül berántott a ház sötét melegébe. Nem kapcsolta fel a lámpát a földszinten. Nagyon jól tudtam, hogy ott aludtak a szülei. Hirtelen pontosan ugyanabba a helyzetbe kerültem, mint a bátyám kamaszkorában. Amy óvatosan a szája elé emelte
