2013DAVID
SZEPTEMBER 27.
A saját köhögésemre ébredtem. Savanyú ízt éreztem a számban, és minden annyira hidegnek tűnt. Belülről vacogtam, a fogaim hangosan koccantak össze. Hiába nyitottam ki a szemem, sötétség vett körül. Fogalmam sem volt, hol lehetek, de percekig képtelen voltam megmozdulni. A karom a vállamig lüktetett. Aztán lassan felismertem a bútorok körvonalait.
A nappali közepén feküdtem a szőnyegtelen fapadlón, ami borzalmasan hideg volt szeptemberben. Amikor elállt a fülem csengése, meghallottam a falióra ütemes tiktakját. A szám savanyú íze miatt feltételeztem, hogy hánytam, de semmire sem emlékeztem. Azt sem tudtam, hogyan kerültem le a nappaliba.
Lassan feltápászkodtam. Jobb kezemet óvatosan a testemhez öleltem. A fájdalom egybefonódott a szívem lüktetésével. A hátamat a
