1998CHRIS
Szia, David!
Elég hülyén veszi ki magát, hogy levelet írok neked, miközben a másik szobában épp iszonyú hangosan üvölteted az Aerosmitht. De megkértek rá, hogy írjam le neked, amiről nem tudunk beszélgetni. Furcsa, hogy te állsz hozzám a legközelebb, mégis, amikor komolyabb dolgokról kellene beszélnünk, akkor kiszáll belőlem minden erő. Persze, most így nagyon könnyű lesz leírni ezeket a sorokat, hogy valószínűleg sosem fogod elolvasni.
Tegnap éjszaka megint a Setét tornyot bújtad hajnali fél négykor. Meg akartam kérdezni, hogy mit álmodtál. Erősen dörzsölted a homlokodat, és tudtam, hogy téged sem hagynak aludni az emlékek. Leültem melléd, és el akartam mondani, hogy én apáról álmodtam. El akartam mesélni, mennyiszer gondolok rá, és hogy nem értem, miért kellett meghalnia. Ér
