2013DAVID
SZEPTEMBER 11.
Kipattant a szemem, és hirtelen úgy éreztem, nem kapok levegőt. A takaró alatt feküdtem. Tudtam, hogy a meleg paplanon túl a fallsi gyerekszobám rémekkel van tele. Izzadtam, mégis remegtem. Tudtam, ha egyetlen porcikám is kibukkan a takaró alól, akkor elkapja a szörnyeteg, ami mindig az ajtó mögött rejtőzött, aki figyelte életem minden pillanatát. Legyen szó leckeírásról, sajtosmakaróni-evéséről, esetleg mocskos gondolatokról.
Annyira szaporán vettem a levegőt, hogy a mellkasom is belefájdult. A takaró lassan, de biztosan megrándult felettem. Egyik kezemmel megmarkoltam, de leizzadt bőröm ekkor már érintkezett a szoba pincehideg levegőjével.
A hold besütött az ablakon, a fényében láttam megfagyó leheletemet. Apró kezemmel megmarkoltam, majd összeszorítottam a l
