1998CHRIS
MÁRCIUS 21.
Azt hiszem – kezdett bele Chris –, mindent összevetve az az éjszaka volt a legrosszabb, ami életemben történt velem apa halálát leszámítva.
– Azon az éjszakán bántotta az öcsédet?
– Az enyhe kifejezés rá. Olyan volt, mint egy megvalósult rémálom. Azelőtt mindig tudtam, hogy körülbelül mennyi ideig fog tartani egy büntetés, mert anyánk valahogy hideg fejjel kivitelezte ezeket. De aznap éjszaka elment valahová, én pedig hajnalban arra ébredtem, hogy David a folyosón sikítja a nevem. Ilyen azelőtt sohasem volt. Képtelen voltam megállítani anyámat. Az öcsém hamarosan elveszítette az eszméletét, de ő lerángatta a lépcsőn, ki az esőre, ahol tovább verte egy bőrövvel. Nagyon részeg volt, és teljesen elveszítette a kontrollt afelett, amit csinált. Nem tudtam, mit kellene
