2013DAVID
SZEPTEMBER 10.
Nyitott szemmel néztem a plafont az elsötétített hálószobámban. A bukóra nyitott ablakból egyre hűvösebb szeptemberi szellő áradt be, ezért egy kék plédet terítettem magunkra.
Délután három volt, és Kathy mellettem aludt már legalább egy fél órája. Előző nap hívtam fel először a lakásomba, ahol szinte azonnal egymásnak estünk. Jó érzéssel töltött el, hogy nem kell egyedül lennem. Ez új volt. Régen szerettem magamban lenni a karaktereimmel, mostanság viszont a rémek és a látomások egyre inkább átvették a helyüket. De tudtam, hogy nem tarthatom magam mellett Kathyt túl sokáig. Nagy volt a rizikója, hogy észreveszi a kokaint, és rájön, hogy nem dolgozom semmin.
Halkan nyöszörögni kezdett mellettem, majd fáradt tekintettel, szélesen mosolyogva felém fordult.
– Nem
