1998CHRIS
MÁRCIUS 7.
Sikerült egy kicsit érlelned magadban az előző találkozásunkat?
– Azt hiszem. Bár az utána következő napokban nagyon sokat álmodtam apáról. Daviddel is próbáltam róla beszélgetni. Megkértem, hogy jöjjön el velem a temetőbe egyik reggel, amikor hárman reggeliztünk. Valószínűleg rossz ötlet volt Amy előtt felhozni, de akkor csak úgy kibukott belőlem.
– Rosszul reagált?
– Ahogy szokott. Hülye gyerekesen hárítja azokat a dolgokat, amik az érzéseihez vagy a rossz emlékeihez kapcsolódnak. Ugyanez történt most is. Elviccelte. Azt mondta, majd meglátogatja húsz év múlva, és ott is marad, mert annál tovább úgysem fog élni. Ez duplán rosszulesett. Ráadásul aznap reggel nem voltam jó passzban. Idegesen és leverten ébredtem, a fürdőszobában rám jött egy pánikroham. Amy kérdez
