2
Pedig hát anyámnak is volt „titka”, ő is biztosan ismerte a jól-rosszul palástolt sebek és sérelmek égetéseit, s az apró házi gondok mellett sok mindent kellett tűrnie: mindig széles kötényt hordott, mint egy barátnéja mondta róla, hogy eltakarja vele a maga egyéni keserveit. Már gimnazista voltam, mikor, koromhoz s érzékenységemhez képest talán még akkor is korán, engem is beavatott egybe-másba saját érzelmi életéből, főképp mikor férjes nővérem otthagyta egy időre az urát, s hazajött a kislányával, hogy elváljon, s új életet kezdjen – érzelmes, elégedetlen és sose szűnő lamentálásával nemcsak a ház rendjét, hanem anyám belső egyensúlyát is veszélyeztetve – míg azelőtt, Etel idejében, legfeljebb Etel tudhatta, mi megy végbe anyámban s anyám körül, bár gondolom, egyikük sem szólt, egyré
