3
Lassankint, ahogy növekedtem s az elemi iskola felsőbb osztályaiba jutottam, mintha nemcsak magát Etelt éreztem volna fáradtabbnak, hanem a mi egymással való barátságunknak a hevét is. Külsőleg nem történt semmi, hiszen Etel sose volt érzelgős vagy áradozó természetű, s egyenes, pattogó beszédéhez s kemény és büszke mozgásához nem is igen illett volna a falusi fehérnépeknek az a csacsogó rajongása, amellyel a maguk vagy akár mások kicsinyeit szinte kötelességszerűen bámulták és becézgették, s épp hogy tűrte, némán vagy mosolyogva, a szoknyájához való törleszkedésemet. De most, ha nem is űzött el, nem is hívott már magához, én viszont, ahogy nagyobb lettem, egyre többet olvastam, egyre sűrűbben kerestem a velem egykorúak társaságát, s a gyermek önfeledt önzésével nem is igen vettem észre
