A BÁTYÁMBÓL KÖLTŐ LESZ
Ma már, hogy mindnyájan halottak, megmondhatom, talán nem bűn, valamennyi testvérem közt őt szerettem legjobban, őt is fájlalom legjobban. Heten voltunk, ahogy nálunk mondják: mint a gelsei ördögök, igaz, hogy kettőt én már nem ismerhettem, két kislányt, mivel rég eltemették őket, mielőtt én világra jöttem, de anyánk oly sűrűn és élénken beszélt róluk, hogy rájuk is mint élőkre, mint valóban élőkre gondoltam, akárcsak férjezett nővérünkre, akit Vas megyébe vittek tőlünk, vagy pedig két bátyámra, akik meg Egerszegen tanultak. Miért, miért nem, de két bátyám közül a kisebbik volt nékem a kedvesebb, nemcsak a szűkebb otthonban, hanem egész népes családunkban, mert apám-anyám testvéreinek sok, velünk egykorú gyermeke volt, s ezek sűrűn jártak hozzánk, Somogyból, Vasból,
