ANYÁM ÉS BARÁTNÉI
Ha azt mondanám, hogy anyám volt a falusi társasélet középpontja, gondolom, pirulva tiltakozna az ilyen esztelen túlzás ellen, s biztosan neki volna igaza – viszont az emlékezetben, úgy látszik, van valami rendező, formáló, szűrő és kikerekítő képesség, s ez csoportosítja a tényeket és a figurákat olyan módon, mint a hajdani csillagászok az égi jelenségeket. Az én gyermeki szememben anyám volt éltető világom, s mivel az én csillagrendszerem nem terjedt a falun túl, úgy képzeltem, hogy falusi szomszédaink, rokonaink, ismerőseink, mindenki, anyámban látta, akárcsak én, azt a vonzó és világító erőt, amely spontánul, szelíden, öntudatlanul s mit sem sejtve mozgatta, éltette maga körül a falu csillagképének minden büszke bolygóját és minden kis töredékes csillagporát. Ha falu
