SZÉP ILONKA
A vadász ül hosszú, méla lesben – ez a Vörösmarty-sor, bizonyos változtatásokkal, a mi Szép Ilonkánkra is ráillik, nem a vadászra, őrá magára, az én testvérnénémre. Így várta, hosszú, méla lesben, a hőst, az eszményt, a fiatalembert, aki, mint a mesék lovagja vagy mint a legendák szentje, kiragadja otthonából, s megöli a szegénységet, az unalmat, a bizonytalanságot: akkor, a századfordulón, úgy éreztek ezrével a lányok e szép hazában, mivel nem volt más választásuk, s az irodalom is erre biztatta őket. A Gyurkovics-lányok nem remekmű, maga Herczeg is írt jobbat, mint ezt a hét egyformán végződő s egyformán fád históriát, de Ferenc József korában ez országos probléma volt, s a könyv legalább megpendítette, hangosan meg merte mondani, mi bántja a szülőket, s miről álmodnak a ser
