ZÓKA ILONA
Nem volt a mi falunkból való, senki se tudta, honnan jött közénk, a puszták valamelyikéről-e vagy egy távolabbi mezővárosból, de egy szép nap, még az én gyermekkorom előtt, ott termett kész óvónői diplomájával, kibérelte Csicsóék udvarát, tornácát meg egy szobáját, végigjárta a gyermekes házakat, s egykettőre afféle községi óvodát nyitott, legalább egy tucat vagy talán még több növendékkel – nem lehetett könnyen tudni, mennyien voltak, mert éktelen lármát csaptak, s többen is lehettek, kevesebben is. Csicsóék, akiknek rendes nevük volt (ezt a nevet, gondolom, csúfnévként kapták, de azt már nem tudom, miért), öreg, békés házaspár volt, a férj nyugdíjas községházi hivatalnok, talán ő szerezte meg az óvodai engedélyt, s örülhettek a gyermeklármának, mert nekik nem volt gyermekük,
