Harminckettedik fejezetWillow az ablaknál állt, lenézett a tenger csillogó ezüstszalagjára. A hold úgy táncolt a vízen, mint hattyú a tavon. A pad, amelyet szimmetrikusan állítottak fel a virágoskertben, közvetlenül az ablak alatt, mindig apja kedvenc helye volt a kertben, az ősi tiszafa sövény előtt, amelyet szerelmesek csomója formára nyírtak meg, a háttérben a kastéllyal. Szerette innen nézni a távolba tűnő vitorlás hajókat.
Valószínűleg soha nem képzelt volna el olyan estét, amikor a szeretett kastélya rózsaszínben úszik. Vagy a szarufáról fejjel lefelé lóg a karácsonyfa. Vajon ezzel fiatalos lelkületet adott Lorne-nak? Ráncfelvarrásban részesítette a hatalmas öreg hölgyet, vagy inkább elvette a méltóságát, és nevetségessé tette? A parti még rendületlenül tombolt, a kertben szerelmese
