Harmincegyedik fejezet– Tudom! Az átkozott pizsamámban vagyok! Na és akkor mi van? – csattant rá Pip egy döbbent párra, akik épp befelé mentek a kastélyba, miközben ő és Ottie kifelé támolyogtak. Az öltözékük sápadt arcukkal és elkenődött sminkjükkel inkább a halloweenhez illett volna, mint karácsonyi partihoz.
– Nálad van a kulcs? – nyújtotta a kezét Pip, amikor az autóhoz értek.
– Willow vezetett – válaszolta unott hangon Ottie. Mintha minden öt másodperces késéssel jutott volna el az agyáig.
– Ó, hát ez remek! Az én kulcsom anyunál van – sóhajtott Pip, és csípőre tette a kezét. – Jól van. Majd én visszamegyek. Te várj meg itt.
– Nem. Én megyek.
– Ilyen állapotban nem mész sehová. Te csak ülj le. – Azzal Pip leültette a motorháztetőre, mint egy felhúzható babát.
– Helló, Pip!
Mind
