– Hú, nehogy azt mondd, hogy eltévedt – mondta Pip megdöbbenve. – Hogyan lehetséges ez? Mindenhol zászlók és segítők vannak.
– Nos, neki sikerült – mondta Ottie elvékonyodó hangon. – És harminc métert zuhant a sziklák között.
– Ó, jesszus – hunyorgott Pip, és azonnal fölébredt benne a gyanú. – De ugye nem halt meg?
– Nem tudom, hogyan, de túlélte – mondta halkan Ottie. Eszméletlen volt, amikor rátaláltunk. Eltört a karja, három bordája, a jobb térdén keresztszalag-szakadást szenvedett.
– Ördög és pokol!
– Plusz majdnem megfagyott. Harmincnégy órát volt kint, mire rátaláltunk. Senki sem látta az úton, ahonnan leesett, és eszünkbe sem jutott keresni, amíg le nem fújták a versenyt.
– De valaki csak hallotta a kiabálását, nem?
– A szél miatt nem.
– Ó, istenem, szegény krapek.
– Hát ig
