Tizenötödik fejezet– Vezetnek törzsvendégeknek pontgyűjtő kártyát? – viccelődött Ottie, amikor újra odasétált a nővérpulthoz.
– Akkor maga biztos, hogy már aranykártyás tag lenne – mosolygott az ápolónő. – Épp nagyvizit van nála.
Ottie Ben Gilmore kórterme felé pillantott, és látta, hogy az ágya körül behúzták a függönyt. Beleborzongott a megkönnyebbülésbe, és a pultra támaszkodott.
– Remek. Tulajdonképpen nem is akarok bemenni hozzá. Épp csak erre jártam, és gondoltam, beugrom, és megnézem, hogy van ma. – Hazudott. A kórház legalább félórányi autóút volt, de tudnia kellett, hogy a férfi megfelelően gyógyul. Nyugtalanul aludt, viharokkal és sziklákkal álmodott, és álmában hátat fordított, amikor egy kéz nyúlt felé… Ha romlott a férfi állapota, az az ő lelkén száradt.
– Nyugodt éjszakáj
